Miért betegek oly sokan?

Ez az a téma, amiről már régóta szeretnék írni, de most, hogy körülöttem ilyen látványosan sokan megbetegedtek, úgy érzem elérkezett az ideje.

Először is tisztázzuk a betegség fogalmát. Az eddigi "régi típusú" gondolkodás szerint, a betegség a sors csapása volt, amit egy földi élet során nem lehet megúszni. (Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy a sorskönyvünkben megjelenő betegséget bevállaltunk, születésünk előtt, tehát az sem Isten csapása!)

Ez a felfogás rajtunk kívülállónak tekintette a betegséget, és a "régi típusú" orvostudományt támogatta: azaz - van egy test, ami bizonyos tüneteket produkál, melyeket kezelünk, de eszünkbe sem jut, hogy a betegség kialakulásának mélyebb, belső, lelki, érzelmi okai után kutassunk. Teljesen kiszolgáltatottá váltunk így a sorsnak, a testünknek és az orvosoknak.

Az "új típusú" gondolkodásmódban a "betegség" egy energetikai elváltozás, mely által a test a kibillent lelki-érzelmi-gondolati egyensúly visszaállítására törekszik. Vagyis: a test csupán leképezése az önmagunkhoz való viszonynak, és a "betegség" már jóval előbb elindul bennünk, semmint azt a test jelezné!!!

A test önmagában nem létezik, ahhoz szükséges a tudatunk és eszébe sem jut se Istennek (mivel, hogy bennünk van és nem felettünk, kívül), se a testünknek, hogy "szívasson" minket! Hogyan is tehetné, hiszen mi töltjük meg tartalommal: gondolattal, formával, érzelemmel.

Az energiaelváltozás tehát a gyógyulási folyamat része, a test törekvése a gyógyulásra és erőteljes jelzése felénk arról, hogy itt az ideje átértékelni életünket és változtatni rajta. Ez a gyógyulási folyamat minden esetben üzenni akar nekünk arról, hogy valamit nem jól teszünk, önmagunk ellen cselekszünk, elfojtunk, valamivel nem nézünk szembe, őszintétlenek vagyunk, halogatók és felelőtlenek.

Ha az "új típusú" gondolkodásmódot magadévá teszed, többé nem kerülhetsz a kiszolgáltatottság csapdájába, és az öngyógyítás útjára léptél.