Miért nem tekint nőnek?
Kedves Anett!
Párommal 7 éve vagyunk együtt. A nemi életünk sosem dübörgött, de mivel emberileg, társként támaszom volt (most is) ezért "nem volt fontos egy ideig". Megölel, megpuszil a homlokomon, de nőnek egyáltalán nem tekint. Mivel otthonról sem hoztam magabiztosságot és önbizalmat "sosem kértem ki magamnak a dolgot".
Most, hogy 30 leszek, nagyon elkezdett bántani, hogy nyugdíjas életet élek, mert sok udvarlóm akadna mellette, és mindenkit elutasítok, a "hűségre" hivatkozva. De mihez vagyok hűséges? Hogy van, akinek megcsinálom az ebédjét, és ő cserébe kiporszívóz és meghallgat, ha szomorú vagyok? (lehet emiatt vagyok szomorú) tőlem. Zavarba tudnak hozni egy pillantással, mint egy kamaszlányt. Nagyon rossz ez így, viszont társként és emberként ott van. Nem is értem Ő ezt, hogy bírja, mert nincs más nője. Meg minek lenne évek óta velem?
Már leértékeltem magam teljesen. Mit csináljak? Miért van ez? És miért tűröm? Nincs senki a családba akihez mehetnék, így vele vagyok, viszont mellőle meg nem tudok ismerkedni, randizni. Azt sem tudom, hogy kell. Nem tudom milyen az amikor úgy néznek rám, mint egy nőre. Nem tudom merre induljak el.
Kedves Kérdező,
Igen nagyfokú bizalmatlanságot érzékelek a leveledből, a férfiak felé, az élet felé és természetesen önmagad felé is. Az viszont mindenképpen jó jel, hogy ennyi kérdést teszel fel, hiszen ez azt jelenti, hogy változtatni szeretnél az életeden.
Mi történt a családodban? Hogyan, mivel és kik bántottak meg? Mitől szenvedtél? Ki hagyta figyelmen kivül az érzéseidet?
Kritizáltak-e? Mondták-e valaha, hogy a világ félelmetes hely? Átlépték-e határaidat (ez majdnem bizonyos)? Engedték-e, hogy megvédd azokat és kiállj magadért, figyelembe vették-e és értékelték-e a véleményed vagy sem? Szánj időt ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására. Ha őszintén és bátran válaszolsz, akkor arra is lesz válaszod, hgy miért nem tekint nőnek! A válaszaid segítségével pedig elindulhatsz, kimozdulhatsz a holtpontról.
