26 éves és még mindig szűz
Tisztelt Szakértő!
26 éves lány vagyok. Még senkivel nem volt szexuális kapcsolatom és ez nagyon megvisel lelkileg. Pedig a férfiak szerint gyönyörű lány vagyok.
Az első párommal inkább csak jól éreztük együtt magunkat, nem volt az az igazi, mindent elsöprő szerelem, legalábbis részemről.
Rögtön utána megismertem a következő barátomat, akivel teljesen egymásba szerettünk. Eléggé viharos volt a kapcsolatunk, többször szakítottunk, aztán kibékültünk. Nagyon élveztem a közelségét, ő mégsem hozta fel soha, hogy szeretkezzünk egymással, pedig évekig (5 év) tartott a se veled se nélküled kapcsolatunk. Ő is mindennél jobban szeretett engem, éreztem a viselkedésén, és azt is hogy vágyik rám. Aludtunk is egymásnál, de akkor sem történt semmi pettingen kívül. Aztán vége lett a kapcsolatunknak, minden magyarázat nélkül szakított velem.
Én sokáig vártam, hogy majd megint úgy lesz, mint szokott, és pár hét múlva újra keres, kibékülünk. Közben egy új kapcsolata, de közben megint keresett. Újra szerelmet vallott, ígérte, hogy elhagyja a másik lányt, és újra együtt leszünk, de mégsem így történt. A másikkal maradt. Pedig az volt az utolsó szava hozzám, hogy én vagyok az igaz szerelme a másik csak pótlék. Már eltelt 2 év és azóta nem találkoztunk. Még mindig a másik lánnyal van természetesen. Gondolom vele simán lefeküdt pár hét után.
Én nem tudom elfogadni a mai napig sem, hogy nem szeretkeztünk egymással, mikor annyira szerettük egymást. Nap mint nap ezen rágódom. Minden más lenne, sokkal könnyebben bele tudnék törődni, hogy nem vagyunk már együtt, ha megtörtént volna a dolog. Így azt érzem, hogy nem éltem át vele mindent, ami csak lehetséges. Sokszor gyűlölöm ezért. Nemcsak azért mert szakított velem, hanem mert nem feküdtünk le egymással.
Azóta volt még egy férfi az életemben, aki nagyon vonzott, csak sajnos vele az volt a baj, hogy egy korábbi csalódása miatt, nem tudott újra szerelmes lenni. Egy ilyen kapcsolatban nem tudtam elképzelni az intim kapcsolatot, pedig borzasztóan tetszett a fiú, és vágytam is rá, és ekkor megint gyűlöltem az előzőt, hogy ha vele megtörténik a dolog (úgy szeretkezünk egymással, hogy igazán szerelmesek vagyunk), akkor ezzel az új fiúval is lehetett volna bármilyen kapcsolatom.
Nem látom ebből a helyzetből a kiutat, és már kicsit szégyellem is, hogy 26 évesen még ilyen tapasztalatlan vagyok. Tudom, sokan azt mondják, hogy a fiúk örülnek, ha csak övék a lány, és előtte nem volt senkivel. De engem akkor is zavar, és nem is zárkóznék el, vágyom is rá. Kérem adjanak valamilyen tanácsot.
Kedves Kérdező,
Nem tudom, hogy az igaz szerelmednek volt-e már szexuális kapcsolata? Ha neki sem, akkor ez nagyban megnehezíthette a dolgaidat, és nála a kudarctól való félelem, nálad pedig az ismeretlentől való félelem könnyen blokkolhatta, hogy a szexuális aktus bekövetkezzen.
Mindemellett úgy tünik nekem, mintha várnád a tökéletest, és valahogy senki sem felelne meg igazán az elvárásaidnak. Ez nem is fog bekövetkezni, éppen ezért sürgősen változtatni kellene a hozzáállásodon, ha valóban szeretnél egy komolyabb kapcsolatot és szexuális életet. Egyszerűen bele kell ugranod az élet adta lehetőségbe, gondolkodás nélkül. Miért lehet ez olyan nehéz neked? Erre a kérdésre a választ mindig az anyánál szoktam keresni.
Előfordulhat-e, hogy túl szoros köztetek a viszony, hogy az anyukád hajlamos a bekebelezésre, és nem enged be egy harmadikat? Igen, bármennyire is furcsa, a lélek mélységeiben ez is lehet egy eshetőség. Ha te ugyanis intim viszonyba kerülsz valaki mással, rajta kivül (nyilván nem szexuálisra gondolok, csak egy közeli, mély kapcsolódásra), akkor az neki mindenképpen territoriális veszteséget hoz. Ez történhet úgyis, hogy ő nincs jelen, főleg úgy, hogy nem vagy tudatában a hozzá való túlzott kötődéshez. Az is lehet, hogy anyukád mindent elkövetett annak érdekében, hogy a női mivoltod háttérbe szoruljon: erőteljes személyiségével ő kellett, hogy legyen a középpontban, azt szerette, szereti, ha mindenki őt csodálja, dicséri, imádja, te pedig már ideje korán feladtad a "harcot", és háttérbe szoritottad magad, tudva, hogy úgysincs esélyed mellette.
Vajon magadának éreznéd-e a következő kérdést: "Mit szólna anyu, ha szexelnék? Hogyan vállaljam ezt be előtte?"
Egyébként "anyuból következik apu": ha anyu ugyanis valóban magához láncolt téged, akkor ez azt jelenti, hogy apu nem volt a társa, ami egy kislány számára ugyancsak fájdalmas tapasztalás lehet, így apunak is meg kell bocsátanod mindazért, amit anyuval - és közvetve veled - tett.
Egyke vagy?
